A Budai Vár régi utcakövein sétálók talán nem is tudják, hogy a lábuk alatt egy másik város található: a Várnegyed alatt ugyanis több kilométer hosszú barlangrendszer húzódik. A barlangok elhelyezkedése a világon egyedülálló: egy ország fővárosának, egy világvárosnak a kellős közepén, a város történelmi magja alatt találhatók, megközelítésük könnyű mind a történelmi városrészből, mind a főváros egyéb területeiről. Látogatásuk, termeik bejárása nem igényel nagy fizikai megerőltetést, akár utcai ruhában, cipőben megtekinthetők.
A világviszonylatban is ritkaságnak számító budavári mésztufa barlangokat a víz üregképző hatása alakította ki. A Várban eredetileg száznál is több barlang volt található, amelyeket – az itt talált leletek tanúsága szerint – már az ősember is ismert, és lakóhelyül használt. A középkorban a Várhegyen állt falu lakói feltehetőleg kútásás során bukkantak rá a barlangokra, amelyeket aztán pincévé mélyítettek. A kutatók feltételezik, hogy a falu házainak elhelyezkedése is a barlangok vonalához igazodott.
Amikor IV.Béla király a tatárjárás után, 1247 tavaszán elrendelte a Budai Vár, a király új székhelyének megépítését, könnyedén teljesíthette mindkét kitűzött célját: megvédeni a lakókat a külső ellenségtől és egyidejűleg biztosítani az élethez elengedhetetlen feltételeket – például a vizet – falon belül. A külső védelmet a várfalak biztosították, míg a vízellátásra a Várhegy barlangjaiban található víz volt a legalkalmasabb. A arlangpincék kútjai még ostrom idején is iható vizet szolgáltattak, de a barlangok egyéb célokra is hasznosíthatóak voltak: a várbeliek élelmiszert tároltak bennük, ide rejtették értékeiket a rossz szándékú idegenek és az adószedők elől, a török uralom idejében pedig jégveremként szolgáltak. Evlija Cselebi török utazó nemhiába jellemezte így a a Várat: „A Budai Vár belülről üreges”.
A barlangokat tűzvész alatt, háborúkban és ostromok idején menedékhelyként használták. Egyes kutatók szerint a nagy kiterjedésű üregek lehetővé tették, hogy a Vár védői akár a föld alatt átcsoportosíthassák erőiket, illetve hogy a barlangokból kitörve indítsanak támadást.
A barlangokhoz számtalan legenda is kapcsolódik: van, aki úgy tudja, a török pasák a föld alatti járatokban falaztatták el megunt háremhölgyeiket; mások itt felejtett török kincsek reményében ereszkedtek a mélybe. A múlt századra a barlangpincék nagy része feledésbe merült, a lakosság pedig szellemek lakóhelyeit képzelte a föld alá. A korabeli mendemondák ijesztették halálra azt a két fiatalembert is, akik az 1800-as években gombatermesztésre vették bérbe a barlangrendszer egyik részét. A két bérlő késő éjjelig maradt a barlangban, hogy mielőbb készen legyen a szükséges eszközök beszerelésével. Gyertyafénynél dolgoztak, amikor egyszer csak két szellemalakot láttak elsuhanni a sötétben. A halálra vált fiatalok másnap fegyveresek kíséretében tértek vissza és a barlang átkutatásakor egy női főkötőt és egy huszársarkantyút találtak. Így derült fény a titokra: egy várbeli őr és egy szolgálólány barlangbeli szerelmére. Az esetet jelentették a polgármesternek, aki minderre csupán ennyit mondott: „én csak a föld feletti városnak vagyok polgármestere, a föld alattinak nem.”
A barlangokat először 1935-ben nyitották meg a közönség előtt, de látványosságként csak a második világháborúig szolgáltak, amikor óvóhely-rendszerré alakították őket és több ezer embert rejtettek. Így alakult ki a több kilométer hosszú kazamatarendszer, a Nagy Labirintus. A mai napig több mint 2800 négyzetméternyi barlangjáratot tártak fel.
A középkori barlangpincék hangulata az átalakítások ellenére megőrződött. Mivel a barlangrendszer egy részét bemutató Várbarlang időről időre zárva tart, az érdeklődők a Budavári Labirintusban kaphatnak képet a Vár alatt húzódó városról. Kifelé jövet talán a látogató is egyetért majd a Kadic Ottokár barlangkutató 1936-ban kelt tanulmányában leírtakkal:
„Mintha csodálatos, mesebeli álomból ébredtünk volna, úgy hagyjuk el a várhegyi barlangok pompás termeit, járatait, zegzugos folyosóit. Az utca járdájára lépve szinte hihetetlennek találjuk, hogy a Vár zajos, forgalmas terei, utcái alatt a világ legcsodálatosabb természeti és történeti emlékei terülnek el. Valóban, amit itt látunk, egyedülálló látványosság, sehol a világon nincs párja. Rég letűnt idők emlékei ezek, amelynek falai között ki tudja, milyen események játszódtak le. Budapest nem csak a föld felett, de a föld alatt is nyújt pompás látnivalót.”
Az ofakht.hu készített egy listát az állandóan látogatható, idegenvezetővel látogatható budapesti barlangokról:
Pálvölgyi Barlang (II. Szépvölgyi út 162.)
A Budai-hegység leghosszabb, Magyarország harmadik leghosszabb, cseppkövekben gazdag barlangját 1904-ben fedezték fel. Természetvédelmi terület. Máig feltárt hossza meghaladja a 7200 métert, függőleges kiterjedése 104 méter. Az 500 méteres túraútvonal a szintkülönbségek miatt kisebb megpróbáltatásokat is tartogat. A túrák óránként indulnak.
Szemlő-hegyi Barlang (II. Pusztaszeri út 35.)
Jelenleg ismert hossza 2200 méter, függőleges kiterjedése 50 méter. Természetvédelem alatt áll, aragonit képződmények borítják. A túrák minden egész órában indulnak.
Sziklakápolna
A Hotel Gellért közvetlen szomszédságában a Gellért hegyoldalában található sziklába vájt kápolna. 1931-ben épült, 1951-ben a kommunista hatóság befalaztatta és csak 1989-ben nyitották meg újra.