Görgey Gábor „Eszkimó nyár” című előadásában a narrátor a költő első verseskötete, a „Füst és fény” felfedezésének élményét meséli el. A narrátor, aki 1956-ban másodéves gimnazista volt, élénken emlékszik vissza arra, hogy a könyvesboltba merészkedett, hogy megvásárolja ezt az alig negyven oldalas füzetet, amely ötszáz példányban, limitált példányszámban jelent meg és öt forintos áron. Ebben az időszakban a narrátort az a vágy motiválta, hogy kiszabaduljon az iskolai tanterv ismétlődő jellegéből, amely túlnyomórészt a klasszikus művekre helyezte a hangsúlyt, és a klasszikusok túladagolásának érzett alkotásait hozta létre.
A társadalmi zűrzavar és a politikai töltetű költészet elvárásai ellenére a kötetben nyoma sem volt politikai témáknak. Ehelyett művészien idézett fel klasszikus elemeket, Berzseny hangulatait és Arany János realizmusát ötvözte az István-napi búcsú disszonáns harmóniájával. Figyelemre méltó, hogy a narrátor az utóbbi versben a rímséma szándékos megzavarására reflektál, pontos képet adva a közhangulatról abban a jelentős évben.
A narrátor a továbbiakban egy tüdőszanatórium tapasztalatai alapján tárgyalja a „Téli séta” képeinek ismeretségét, és nagyra értékeli a groteszk hangzású prózai mondatok beillesztését, kielégítve a formatörés vágyát. Annak ellenére, hogy megjelenésekor nem ismerték fel, a kötet kitörölhetetlen nyomot hagyott a narrátorban, Görgey Gábor életre szóló kedvencévé tette. A narrátor kezdetben arra számított, hogy Görgeyre elsősorban drámaíróként és kritikusként emlékeznek meg; Az „Egy vacsora anatómiája” megjelenése azonban újjáélesztette a reményeket, és megszilárdította Görgey költői újító, maradandó hatású státuszát.
Ismerve Görgey életművének szervességét, amely a költészeten túl a színművekre és a prózára is kiterjed, a narrátor hangsúlyozza, hogy a Görgey által meghódított csúcsok értékelése nem korlátozódhat a konkrét műfajokra. Görgey opuszának legjavának közös szála az ő jellegzetes attitűdjeként azonosítható.
A narrátor befejezésül kiemeli Görgey attitűdjét, amely különféle versekben tükröződik, mint például a „Hajnali látogató”, a „Hommage, 1990” és a „Ki a divatból” elégia. Ebbe beletartozik Görgey eltávolodása is a közvetlenül politizált versektől, és az értékek melletti kiállásáról, ami egykor „osztály- és ideológiai idegennek” titulálta. Görgey a legjobb magyar nyelvű erotikus költemények költőjévé válásának említése, az öngúny, a szatíra és a groteszk történelmi bemutatás beemelése további rétegeket ad munkásságának értékeléséhez.